Lélekerózió
Kitörne egy érzés, de nincsen rá szó!
Belülről pusztít, mint sziklát a hó!
Fejemben dübörög s átszakad egy ér!
Folyamként száguld szívemben a vér!
Hiába keresek reményt vagy hitet!
Lelkem mostantól e érzésnek kitett!
Belülről pusztít, mint sziklát a hó!
Nem lehet ez más, mint a lélekerózió!
Kegyetlen játék mely testemben tombol.
Nem repülhetek el semilyen drogtól.
Ez a lélek elrejtett bugyra.
Nem találhatsz rá erre a kis zugra.
De mégiscsak megtalál, álmomat bontja.
S vértől vezérelve gátlásom oldja.
Feltör az érzés s megvakít némán.
Égető érzés testem minden pontján.
Hirtelen elmúlik s előtör újból.
Hogyan születtünk mi kis aprócska porból?
Keresem a választ , de kiüt az érzés!
Hogyan történhetett ez itt a kérdés!
Keményem előtör, s eltűnik végleg.
Ez volt számomra a legdurvább méreg!
Lelkem megrogyva , üres a tó.
Teljesen kivégzett a lélekerózió!
Lélekerózió a vers
2011.02.28. 19:37 ViharLovag
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://lelekerozio.blog.hu/api/trackback/id/tr562699202
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.